A lengyelországi turnéra induló Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar megállót tartott Kassán, ahol este a Művészetek Házának hangversenytermében vastapsot kiváltó nagysikerű koncertet adott. A siker alighanem annak is köszönhető, hogy Kassán már nagyon régen nem volt olyan hangverseny, melyen kizárólag csak magyar zeneszerzők művei hangzottak volna el.

A koncertet Magyarország Kassai Főkonzulátusa a Kassai Filharmonikus Zenekarral együttműködve az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából szervezte – ilyen módon adózva a kommunista diktatúrával szembeszálló hősök emlékének.

Az ünnepi hangversenyt a Felvidékhez is sok szállal kötődő Kodály tánckölteményével, a Galántai táncokkal nyitották. A zeneszerző gyerekkorában hét évet töltött Galántán, ahonnan régi cigányzenei motívumokat használt fel ebben a zenekari művében. Egykori élményeit ő maga így idézte fel: „Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim: rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át.“

A hangverseny első részét a koncertpódiumok egyik legnépszerűbb repertoárdarabjával, Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenyével zárták, melyben szólistaként az a Báll Dávid zongoraművész működött közre, aki már gyerekkorában díjazott volt egy kassai nemzetközi zongoraversenyen. Neve és zongorajátéka azóta már Európa-szerte ismertté vált. A koncert második részében Kovács János, az est fenomenális karmestere Bartók Béla Concerto című zenekari művét vezényelte, bebizonyítván, hogy a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar milyen kvalitásokkal bír, mennyire ihletett módon képes megszólaltatni egy ilyen nehéz alkotást. Ezt a darabot Bartók 1943-ban, az amerikai emigrációja idején írta, a bostoni szimfonikusok számára. Az öttételes művet olyan diadalmas Finálé zárja, amely Bartók mély humanizmusáról tanúskodik, így az sem véletlen, hogy a kassai közönség is vastapssal köszönte meg az élményt.

Közvetlenül a nagy sikerű hangverseny után Kovács János karmester ezt nyilatkozta a portálunknak: „A szerzők hoztak ide minket. A zenekar Magyarország egyik legkiválóbb együttese. Mindannyian tudjuk, hogy ez nagyon nagy részben a nemrégiben elhunyt Kocsis Zoltán zongoraművész univerzális zenei fenomén érdeme, aki nagyon-nagyon kemény és hosszú céltudatos munkával fejlesztette ezt a zenekart ilyen egészen elképesztően magas szintre. Ezek a művek, melyek ma elhangzottak, a zenekar repertoárjához tartoznak, ennek ellenére nem rutinnal játszották, hanem teljes átéléssel, ami ilyenkor azért jó, mert a kassai közönség most hallja ezeket ebben az előadásban először. Én úgy éreztem, hogy friss kifejezés volt és mindannyiunkban benne volt az az érzés is, hogy Kocsis Zoltán szelleme itt van közöttünk.

A szólistánk, Báll Dávid, ez a fiatal fenomenális zongorista szintén Kocsis Zoltán emlékére játszott nagyon megrendítően egy Bartók művet. És gondolom, mindannyian a Concerto előadása közben is rá gondoltunk. Talán ettől lehetett eleve átlagon felüli az előadásunk különlegessége.”

A Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar ma este már Krakkóban lép közönség elé és a lengyelországi Magyar Kulturális Évad programsorozatban november 28-ig még Varsó, Wroclaw, Szczecin, Bygdoszcz és Katowice zeneszerető közönségének viszi el a magyar zeneművészetet. /szaszák/