Lukács Zsolt kassai képzőművész egyedülálló, kizárólag mesterséges intelligenciával generált műveinek kiállítását már csupán augusztus 20.-ig tekintheti meg a nagyközönség a Löffler Béla múzeumban.
Az unikális képek a Stable Diffusion XL 0.9 nevű program segítségével készültek el, „text to image” módszerrel, és az alkotói folyamat során olyan világirodalmi személyiségek művei is felhasználásra kerültek, mint Franz Kafka, Edgar Allan Poe vagy Allen Ginsberg.
Zsolt kapcsolatának elmélyülése a mesterséges intelligenciával egy beszélgetésre vezethető vissza, melyet egyik ismerősével folytatott le, aki egy játékfejlesztő cég tulajdonosaként jártas a technológiai újítások területén. A beszélgetés során felmerült az MI-vel kapcsolatos leggyakoribb kérdések egyike: Fenyegetésként kell-e tekintenünk rá, amely megfosztja a kreatív iparban dolgozókat a munkájuktól, vagy inkább eszközként, amivel meg kell tanulnunk bánni? Zsolt erre a kérdésre azt a választ kapta, hogy a cégben kísérleteznek az MI használatával, és sokkal inkább eszközként, mintsem fenyegetésként tekintenek rá, amely új horizontokat nyithat meg a művészetek területén is.
Ezen beszélgetés impulzusként szolgált Zsoltnak ahhoz, hogy komolyabban belemerüljön az MI-vel való munka rejtelmeibe, amely először csalódást okozott neki. Ennek oka az volt, hogy bár változatos, színes, és kiváló minőségű vizuális anyagot képes generálni, a termékei viszont redundánsak, tehát nem hordoznak új üzeneteket és nincs hozzáadott művészi értékük. Nincs koncepciójuk sem, csupán a tömegkultúra sematikus tucatműveiként funkcionálnak. Ahhoz, hogy egy MI-vel generált képnek hozzáadott értéke legyen a humán kreativitásnak le kell győznie a gépi kreativitást, ami valójában nem is nevezhető kreativitásnak, hiszen csupán variációk végtelen ötvözéséről beszélhetünk. A dolog kulcsa a rendszer szabályainak megszegésében rejlik, a technológiát tehát nem pusztán használni kell, hanem próbára is kell tenni. Zsolt szerint egy alkotás akkor jó, ha a kép megfelel a művész elvárásainak. Ebben az esetben a mesterséges intelligenciának csupán médiumként, nem pedig alkotóként kell funkcionálnia.
Ezen gondolatok által vezérelve jött létre pusztán 3 hét leforgása alatt eme különleges kiállítás, melynek kurátora Boris Vaitovič, a Kassai Műszaki Egyetem képzőművészeti tanszékének vezetője lett, aki nagyban hozzájárult a projekt megvalósításához. A Löffler múzeumba látogatók olyan alkotásokat tekinthetnek meg, melyekben egyszerre keverednek a pszichedelikus, groteszk, horrorisztikus és humoros elemek. A sötétség és a humor keveredése olyan bizarr kompozíciót képes létrehozni, amely egyenesen beszippantja a nézőt. Az alkotó elmondása szerint ez csupán saját személyiségének megnyilvánulása a mesterséges intelligencia prizmáján keresztül, a külső szemlélő számára viszont mindez sokkal többet hordozhat magában.
A képek megalkotásánál világirodalmi személyiségek alkotásai is fel lettek használva. Ezen kulturális jelentőséggel bíró művek az alkotó szerint remekül ütköztethetőek az MI-vel, a folyamat eredményeképpen pedig igazán egyedi képek jöhetnek létre. Így kerülhet például Edgar Allan Poe portréjára a karakterisztikus holló helyett egy tyúk, és így vehet részt a svábbogárrá változott Gregor Samsa Robert Oppenheimer egyik kísérleti robbantásán. A kiállítás fókuszában Franz Kafka, az Átváltozás című mű írója áll. Azonban nem pusztán az író előtti főhajtásról van itt szó, hanem magának a metamorfózisnak a formáiról és korokon átívelő jelentőségéről. Gondolhatunk itt a társadalomban végbement változásokra, a technológia fejlődésére a dagerrotípiától kezdve egészen a mesterséges intelligenciáig, vagy magának a művésznek a metamorfózisára is az alkotói folyamat során.
A MetAImorfózis az első ilyen jellegű kiállítás Szlovákiában, viszont várhatóan több hasonló projekt kibontakozására számíthatunk a közeljövőben, a mesterséges intelligencia és képgeneráló eszközök villámgyors térhódításának következtében. Ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le arról, milyen következményeket von majd ez a folyamat maga után a világban, Zsolt nem érzi eléggé szakavatottnak magát, a képzőművészet terén viszont látja a jelenség negatívumait, ahogy a benne rejlő lehetőségeket is. Véleménye szerint tudatosítanunk kell az MI jelenlétét, és meg kell próbálnunk felfedezni az általa elénk tárt új horizontokat. A MetAImorfózis kiállítás pedig hazánkban az első út ebbe az új irányba.
Pracu Eszter
