A 29. Art Film Fest idén változatos filmkínálattal várta a filmkedvelő közönséget, köztük a „Szomszédainkhoz” kategóriában Tősér Ádám Béke a nemzetek felett című dokumentumfilmjével. A film a magyar nemzeti emlékezet legnagyobb tragédiáját, a trianoni békeszerződést dolgozza fel. Prof. PaedDr. Štefan Šutaj DrSc. történésszel, egyetemi tanárral, a Szlovák-Magyar Történészbizottság szlovákiai részlegének egykori elnökével beszélgettem a témáról, amely mind a mai napig szenvedélyeket ébreszt a szlovák és a magyar társadalomban egyaránt.
Interjúnk során többnyire pozitívan értékelte a filmet. Hangsúlyozta, hogy az nemcsak az etnikai kérdéseket és a nemzeti trauma szempontját tárgyalja, hanem objektíven figyelembe veszi a gazdasági és külpolitikai tényezőket, valamint a magyar uralkodó osztály belső állapotát is a feldolgozott időszakban. Magyarországnak az első világháború után mélyreható válsággal kellett szembenéznie: megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia részének lenni, a világháború negatív hatásai pedig súlyosan érintették lakosságát, területét, gazdaságát és politikai vezetésének működését is. A film bemutatja a magyarok küzdelmét egy igazságos békeszerződés megkötésének kieszközléséért, miközben magyar és francia történészek segítségével feltárja azon okokat és körülményeket, amelyek a Magyarországot ért veszteségekhez vezettek. A professzor úr a téma szlovák és magyar narratívája közti különbségeket is érintette a beszélgetés folyamán. Míg a magyarok számára Trianon egy korszak traumatikus lezárását jelenti, addig a szlovákok számára valami új kezdetét és a vágyott nemzeti szabadság megszerzését foglalja magában. Az első világháborút követő változások szükségességét egyik történészközösség sem vonja kétségbe, hiszen maga a történelem az integráció és a dezintegráció állandó sorozata. Ezt figyelembe véve az Osztrák-Magyar monarchiát már nem volt lehetséges abban a formában megőrizni, amelyben addig létezett. A politikai helyzet megváltozott, az uralkodó osztály hatalma jelentősen meggyengült, új nemzetállamok jöttek létre, és a nemzetiségek harcoltak a szabadságukért. Bár magyar produkcióról van szó, mégsem tipikusan magyar szemszögből mutatja be az eseményeket. Nem csupán klasszikus publicista megközelítésről van szó, hanem komoly dokumentumfilmről, amely a magyar és a francia történettudomány reprezentatív képviselőit vonultatja fel.
Természetesen ebből a filmből sem hiányzik a tipikus romantikus szentimentalitás, ami immár hagyományos velejárója Trianon tematikájának tárgyalásához, viszont ez a tényező kellő mértékű empátiával megérthető és elfogadható. A professzor szerint ebben az esetben is az emberi aspektus a fontos, ami miatt célszerű a filmet a szlovák közönségnek is bemutatni. Annak ellenére, hogy a szlovákok számára Trianon nem számít mérföldkőnek nemzetük történelmében, és csupán a tényszerűen fennálló állapot megerősítését jelentette, a film révén ők is megérthetik, hogy ami számukra az új kezdetet jelentette, azt a magyarok katasztrófaként élték meg. Ezen felül a dokumentumfilm átfogóbb képet ad az első világháború utáni eseményekről, így a magyar fél számára is részletesebb betekintést nyújt azon okok együtthatásába, melyek a fordulóponthoz vezettek. Ezen vitás kérdés esetében is a kölcsönös megértés a kulcs, mivel a nemzetek közötti ellentét egyetlen lehetséges megoldása az empatikus hozzáállásra való törekvés.
A téma ezen aspektusát figyelembe véve konstatáltuk, hogy a filmek az információk közvetítésének fontos eszközei, mivel képesek szélesebb körű közönségre hatni, amelyhez sokkal gyorsabban és könnyebben elérnek, mint egyes könyvek vagy a tudományos kutatások. Ezért is támogatja a professzor úr a filmművészet alkalmazását, mint kiegészítő módszert a tanítási folyamatban. Természetesen a didaktikai applikáció esetén szükségszerű a filmválasztás és a szakirányú értelmezés. A professzor úr szerint nem is feltétlenül szükséges kizárólag dokumentumfilmeket alkalmazni, mivel bármelyik műfaj szolgálhat a múlt hiteles tanúságtételeként, feltéve, ha megfelelőképpen van feldolgozva. Ilyen esetekben érthetőek a művészi túlzások, hiperbolák, vagy a fikcionalizálás, amelyeket a mű didaktikai felhasználása során szükségszerű elmagyarázni a tanulóknak.
Pracu Eszter
