Vezérlő fejedelmünk II. Rákóczi Ferenc 1735-ben, törökországi száműzetésében, Rodostóban halt meg, de Konstantinápolyban temették el. Az ő – és bujdosó társai – földi maradványait 1906. október 29-én hozták haza Kassára, ahol országos gyászünnepség közepette helyezték végső nyugalomra a Szent Ezsébet székesegyházban.
A 112 évvel ezelőtti kassai újratemetésre is emlékezve Magyarország Kassai Főkonzulátusa és a Csemadok Kassa Városi Választmánya szervezésében péntek délután koszorúzási ünnepséget tartottak a Rodostói-ház udvarán, Kassán II. Rákóczi Ferenc szobránál. Haraszti Attila, kassai magyar főkonzul emlékbeszédében először arról beszélt, hogy a csontok hazaszállítása annak idején felfokozott hangulatban megtartott, nagy érdeklődésre számot tartó, díszes ünnepségek mellett zajlott és a korszak egyik leglátványosabb eseménye volt, ami a közvélemény lelkes támogatásával és egyetértésével valósult meg. Ugyanakkor ez az újratemetés sokkal több volt egy kegyeleti aktusnál. „Politikai nézetek, akaratok ütköztek egymással, a korszak kuruc hőskultuszt épített, a kuruckodó képviselőknek a felfogása feszült szembe az uralkodónak, Ferenc Józsefnek és körének a lázadó, rebellis Rákóczit elutasító, időhúzó magatartásával.“ – fogalmazott a főkonzul, azt is kihangsúlyozva, hogy a közös cél termésszetes egységbe fogta az akkori ország lakóit az elnyomókkal szemben, így kötve össze e térség népeit: a magyarokat, szlovákokat, ruszinokat. A továbbiakban arról beszélt, hogy a fejedelem újratemetésének időpontjától napjainkig ugyan nagyon sokat változott a világ, de a II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem által is oly hőn áhított szabadság, amelyért vezetése alatt származástól függetlenül közösen mozdultak meg és harcoltak a hozzá csatlakozó jobbágyok, polgárok vagy nemes emberek, a mai korban is mindennél fontosabb, örök értéknek számít. „Ápoljuk továbbra is ezt az örökséget, hiszen mi, a mai kor emberei sem futamodhatunk el a kihívások elől, ma is fáradtságos, nehéz küzdelmekkel teli az élet, ki kell állni önmagunkért a szabadságért, érdekeinkért, kultúránkért, közösségeinkért. Kívánom, hogy ebben legyen segítségünkre II. Rákóczi Ferenc életpéldája!“ – zárta emlékbeszédét a főkonzul.
A kassai megemlékezésen jelen volt a budapesti Rákóczi Szövetség küldöttsége Szajkó Gábor vezetésével, aki szintén a vezérlő fejedelem érdemeit méltatta, mint ahogy Papp Ferenc Miskolc kulturáért felelős polgármesteri biztosa is, aki a hasonló alkalmak fontosságára hívta fel a figyelmet Csoóri Sándor lényeget összefoglaló találó megfogalmazását idézve: „Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk, hallani, hogy hallhatók!“ A kassai emlékünnepséget Kováts Marcell tárogató játéka, a Márai Sándor gimnázium diákjának – Gaboda Lászlónak a szavalata és a kassai II. Rákóczi Ferenc Cserkészcsapatának díszőrsége tette még meghittebbé. A kassai Rodostói-ház udvarán az emlékünnepség II. Rákóczi Ferenc szobrának a megkoszorúzásával fejeződott be, melynél Magyarországról a karcagi iskola diákjai is jelen voltak. A kassai megemlékezés ezt követően az Erzsébet utcán, a Magyar Jelenlét Házában folytatódott, ahol Halász György, a kassai Henszlmann Imre Helytörténeti Társaság elnöke nyitotta meg a II. Rákóczi Ferenc életét bemutató kiállítást.
Szaszák György
/Fotók: Fábián G./
