Csütörtöktől kezdődően tart Kassán az 50. Kazinczy Napok rendezvénysorozat, melynek fő támája ezúttal a Száz év kisebbségben, de természetesen nem csak az évszázad sorsfordító történelmi eseményeit idézik fel ezen a fórumon, a kassai és a környékbeli magyarság jövőbeli esélyeiről, lehetőségeiről is véleményt cserélnek. A résztvevőket megnyitó beszédében – amit az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk – erre ösztönözte Köteles Szabolcs, a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöke, a rendezvény főszervezője:
Kedves hallgatóság, van az úgy néha, hogy megérik az idő valamire. Hogy csak ki kell nyújtani a kezünket és leszakítanunk az érett gyümölcsöt. Én azt állítom, most, 2018-ban megérett az idő, hogy a felvidéki magyarság viszonylatában Kassa egy kulturális, tudományos, művészeti, gazdasági központtá váljon. Természetesen ehhez szükséges, hogy ezt a helyzetet a kassai magyarság, pontosabban a Kassa vonzáskörzetébe tartozó magyarság felismerje, és merje megtenni a szükséges lépéseket.
Mindannyian tudjuk, hogy egy központból ez a határ mentén több száz kilométeren keresztül hosszantilag elnyúló magyar sáv mennyire megszervezhetetlen. Én innen Kassáról nem tudom eldönteni, hogy a nyugati végeken Komárom, Dunaszerdahely vagy Pozsony volna ideálisabb egy magyar szellemi központ kialakításához, de abban a legmesszemenőkibb biztos vagyok, hogy a Bodrogköz, Ung-vidék és Gömör közötti területen Kassa az egyedüli olyan város, ahol létre lehet hozni ilyen központot. Mondjuk ki, a szlovákiai magyarság túlélése szempontjából is szinte elengedhetetlen, hogy Kassa a régiós magyarság csomópontjává váljon. Higgyék el, potenciál volna. Ezt megpróbáljuk bizonyítani most az 50. Kazinczy Napok alkalmával is.
Kassa egy egyetemi város, tudományos akadémiával, viszonylag sok magyar kutatóval, tudóssal. Két magyar középiskolával, egy professzionális színházi műhellyel. Hogy a virágzó civil szervezeti életet most ne is elemezzem. Jelenleg a külső körülmények, mint például a szlovák-magyar viszony az egyesülés szabadsága, nyitott határok, infrastruktúra állapota, kedvezőbbek mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Tudom, hogy nem lehet általánosítani, de itt Kassán az emberek anyagi helyzete is egyre jobbnak mondható. Már csak fel kellene nőnünk a feladathoz. Még bátrabban, akár irányítottan is hálózatosodni. Kihasználni az adottságainkat.
A Fő utcát járva láthatjuk, hogy a polgári élet egyik jellemzője a kávéházi lét fellendült. Ne álljunk meg ezen a szinten! Tudatosan mélyítsük tovább ezt a folyamatot. Ismerjük fel magunkban az igényt a magasabb kulturális, művészi élmények iránt, ismerjük fel a tudomány hihetetlen erejét, legyünk áldozatkészek, gondolkozzunk közösségben.
Az előzőekben azt vázoltam, hogy a kassai magyarság a kelet- nyugati irányban elhelyezkedő felvidéki magyarság fontos integrátora lehet. De még nem szóltam arról, hogy déli irányban csupán 20 kilométerre van a magyar határ. és északi irányban Lengyelország is csupán 80 kilométer. Minden adott ahhoz, hogy a kassai és környékbeli magyarság kezdeményezője és haszonélvezője legyen ennek az észak-déli együttműködésnek is. Egy újkori tokaji-út, ahol már nem csak a bor utazik, hanem a technológia, a tudás, az innováció, és egyéb szellemi és fizikai áruk. Kedves közönség, ennek a felvázolt kelet-nyugat, észak-déli kereszteződésnek, mi, itt élő magyarok lehetnénk a nyertesei. Lépjünk egy szintet. Az idő megérett!
