Pünkösd vasárnapjának hajnalán, életének 82. évében elhunyt Kassán KovácsTibor, szülővárosának mélyen érző, tragikusan legendás sorsú fotográfusa.
Életpályáját Csehszlovákia 1968-as, augusztus huszadikai megszállása pecsételte meg. Akkor mindössze 31 éves volt, és a Szlovák Műszaki Múzeum fotósaként dolgozott. A szovjet tankok és katonák váratlan megjelenése természetesen neki is témát adott. Fotózott augusztus 21-én is egész nap. Estefele már haza akart menni, a villamosra várt, amikor egy szovjet katona puskájából váratlan fejlövés érte. Kórházba szállították, az életét megmentették, de rokkanttá vált. Több, mint fél évszázadot, 51 évet tolókocsiban kellett leélnie. Ehhez az állapotához alakított mindent. Szeretett városának épületeit, utcáit ebből a tolókocsis alulnézetből fényképezte – igen érzékeny lelkülettel, sajátosan egyedi nézőpontból.
Igen szerette Kassát és az embereket is. Elérzékenyülten mondta el egyszer nekem, hogy milyen rendesek a kassaiak, ugyanis amikor a fejlövés után összeesett, a válláról ott maradt a földön a fényképezőgépe. Nem vitte el senki. Valaki később felakasztotta a megálló oszlopára, ahonnan később haza is hozták neki.
A 68-as áldozatoknak emléktáblát állítottak Kassán. Tibor tolókocsijával többször is megállt ez előtt. Láttam őt itt elgondolkodva a tolókocsijában, mozdulatlan kezében markolva ilyenkor a fényképezőgépet. Nem tudhatom mire gondolt, de nyilván az is eszébe jutott ezen a helyen, hogy az ő neve is ott lehetne az áldozatok között. Láttam itt úgy is, hogy egy virágcsokrot helyezett az emléktábla alá a földre, de amikor a hivatalos megemlélkezés történt, amikor a főpolgármester mondta el a beszédét, ő már messziről nézte ezt a protokoll-aktust.
Többnyire líraian szép képeket igyekezett készíteni Kassának a gótikától az eklektikáig terjedő épületeiről, méghozzá úgy, hogy érződjék azok stílusának a lelkülete. Hangulatokat is érzékenyen meg tudott ragadni. Ilyen a Csáky-Dessewffy palota oszlopai előtt a festményeit az utcán áruló vörös ruhás, fehér kalapos nő, mely az általam összeálltott Kassa műemlékei című, az AB-ART kiadó által megjelentetett turistakalauz hátlapján található, de ugyanígy valamennyi fotója, ami külön értéke ennek a német-magyar, valamint szlovák-angol változatban 2002-ben megjelent könyvnek.
Fontosnak tartotta a dokumentarista fotózást is. A szocialista Csehszlovákia titkosrendőrsége 1968 után nem is hagyott békét neki, mert szerették volna, ha beszolgáltatja a szovjet megszállásról készült fotóit. Nem tette meg. Azt mondta, hogy azok eltűntek, de ő valójában tudta, hogy hol vannak elrejtve. Csak 32 évvel 1968 után – az egykori munkahelyén, a Szlovák Műszaki Múzeumban rendezett kiállításon tárta a nézők elé. De döbbenetes felvételt készített már 1966-ban az égő Orbán-toronyról is, akkor, amikor a 72 mázsás Szent Orbán-harang már leszakadt és örökre elnémult.
Most, hogy többé már Kovács Tibor sajátosan rekedtes hangját sem hallhatom meg, mert az is örökre elhallgatott – úgy érzem, hogy megint letört valami Kassából. A vigasztaló csupán annyi, hogy van még harang, ami Tibor temetésén megszólal majd a lelki üdvéért. Isten veled Tibor, nem felejtem a kézszorításodat!
Szaszák György
/foto:J.Č/
