A Kassai Polgári Klub szervezésében a múlt hét csütörtökjétől szombatig tartóan rendezték meg a 3. Radványi Géza Emléknapokat Kassán, melynek során előadások és filmvetítések révén ezúttal Radványi Géza tanítványáról, a szintén Kassai születésű és kiemelkedő filmrendezői és forgatókönyvírói életművet alkotó Bacsó Péterről is megemlékeztek.
A rendezvénysorozat Radványi Géza 112. születésnapján, a kassai házuk falára elhelyezett emléktáblájának a megkoszorúzásával kezdődött, ahol Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja mondott beszédet, melyben azt is szóvá tette, sokan nem tudják – itt Kassán csodálkoznak rá arra -, hogy Radványi Géza Márai Sándor testvére volt, majd így folytatta:
„Amikor itt állunk, gondoljunk arra, hogy ebből a Mészáros utcai házból indult el a világhír felé két testvér, akikkel szemben nekünk is felelősségünk van, akikre fontos emlékeznünk. Hiszen tudatában kell lennünk értékeiknek, annak, hogy Kassa mit adott, kiket, milyen személyiségeket adott a magyarságnak, a világnak, az egyetemes kultúrának. Nemcsak Márai Sándorra, hanem Radványi Gézára is joggal lehetünk büszkék. Bátran meríthetünk erőt mindkettejük sikeres életútjából. Ők ennek a városnak, Kassának vitték a hírét a világban, és viszik hírét haláluk után is. Ma is adnak valamit nekünk, ma is kapunk valamit tőlük, hiszen a műveik jelentette kulturális élményeken túl, öntudatunkban, a városhoz való kötődésünkben, itteni közösségeinkben is megerősítenek minket. Minket a mai Kassán élőket, ha magunkban hordozzuk, ápoljuk emléküket, és ha a városba látogatóknak is újra és újra bemutatjuk mindazt az értéket, amit ők életük során megalkottak, képviseltek.“
Külön jelentőséggel bír, hogy Marika von Radványi, vagyis Radványi Géza lánya Münchenből most először látogatott el édesapja szülővárosába. Nem tagadta, örült, hogy megkeresték, mert lelke mélyén ott volt a vágy, hogy eljöjjön ide valamikor. Kellemesen érintette, hogy az édesapja emlékét is őrzik Kassán, mert ő azt hitte, hogy csak Márait tartják számon.
Muszatics Péter filmtörténész kérdéseire válaszolva őszintén beszélt gyerekkoráról, a szüleiről, majd családi fényképeket is mutatott. Elmondta, hogy ő Rómában született, de egy év után az édesanyja óhajának eleget téve Franciaországba költöztek, majd végül mégis Németországban kötöttek ki. Az édesanyjáról tudnunk kell, hogy az a Tasnády Fekete Mária volt, akit 1931-ben a Miss Hungária szépségkirálynőjévé választottak, majd Párizsban a Miss Európa választáson a tizenhat induló között is döntős helyezést ért el, és a zsűri „A legszebb mosolyú hölgy címet neki ítélte meg. Marika lánya Kassán kihangsúlyozta, hogy ő nem az édesanyjára, hanem az édesapjára hasonlít. Megtudtuk azt is, hogy édesanyja színésznőként mindig bizonyítani akart, s ezért őt a gyereket aránylag sokszor nevelőkre bízták.
Radványi Géza sem egy tipikus apuka volt – mondotta. Sok filmet készített, gyakran úton volt, de amikor otthon volt, akkor nagyon intenzíven jelen volt. Ilyenkor a lányának is sokat mesélt, amire ő most is jóleső érzéssel gondol vissza – jelentette ki. Portálunk kérdésére válaszolva megerősítette azt az értesülésünket, hogy gyerekkorában egy alkalommal tényleg a francia filmtörténet legnagyobb komikusának, Louis de Funes-nek az édesanyjára bízták a gondozását. Nem véletlenül ismerték egymást, ugyanis Louis de Funest Radványi Géza fedezte fel, és indította el a filmes pályán. Marika von Radványi kassai közönségének azt is elárulta, hogy nem csak hasonlít az apjára, bizonyos értelemben az ő éltének is a film lett a meghatározója, hiszen Münchenben filmszinkronokat ír és szinkronrendezőként keresi a kenyerét.
Radványi Gézához a szintén kassai születésű Bacsó Péternek is köze volt. Radványi volt az, aki a főiskolán a színházrendezői szakról átcsábította a fiatal kassai tehetséges fiút a filmrendezői szakra, és asszisztense lehetett a mesternek a Valahol Európában című filmjének a forgatásánál, mely film máris világhírűvé tette Radványi nevét.
Bacsó Péterről Kelecsényi László filmtörténész levelét az emléknapokon Szaszák György publicista olvasta fel, majd ő beszélgetett Bacsó Péter özvegyével, Hudák Ilonával, aki több eddig nem látott olyan családi fotót is bemutatott, melyek Bacsó Péter gyerekkorában készültek Kassán. Elmondta, hogy a férje az édesapját nem is ismerte, mert tudőbajban meghalt, amikor a fia még egy éves sem volt. Beszélt Bacsó Péter édesanyjáról is, Palotai Borisról, aki íróként maradt meg az emlékezetünkben, jóllehet annakidején itt Kassán a Fő utca 17. szám alatt volt egy női ruházati cikkeket árusító bérelt üzlethelysége, melynek forgalmából igyekezett fenntarni családját. A beszélgetés során Bacsó Péternek egy gyerekkori megrázó és később a művészi magatartását is meghatározó esemény is szóba került. Erről egy interjúban az Éder utcai kassai családi házukról szólva ő maga beszélt Szaszák Györgynek: „A függő folyosóról az udvarra bámulva egyszer úgy beszorult a fejem, hogy nem tudtam kivenni. Természetesen nagy ijedelem és ordítás lett belőle. Anyám is kiszaladt a házból, de neki sem sikerült a kobakomat kiszabadítani. Kénytelen volt lakatosért elszaladni. Mindezt pedig csak azért mesélem el, mert ott, abban a szituációban hirtelen valami átvillant az agyamon: egyszercsak lentről láttam magamat, ahogy ott ordítok beszorult fejjel, s ezen azon nyomban teljes szívvel, jóízűen röhögni kezdtem. Ez a kettős látás azóta a sajátom. A filmes felfogásomat is ez a tragikus-szatirikus látásmód határozza meg.“
Nos, ez az ábrázolási látásmód legsikeresebben alighanem A tanú című filmjében teljesedett ki, ami 1969-ben készült el, de nem mutathatták be, mert az akkori hatalom tíz évre zárolta. Néhány zártkörű bemutatót azért tartottak. Egy ilyen alkalommal figyelt fel Bacsó Péter Hudák Ilonára, akit 1971-ben feleségül is vett. Ez a házasság később is biztos hátteret jelentett számára a további forgatókönyvek megírásához és filmek elkészítéséhez. Ilona asszony elmondta, hogy három gyerekük lett és nyolc unokájuk van, csak most már hosszú évek óta hiányzik nekik a nagyapa és neki a férje.
A Radványi Gézáról és Bacsó Péterről kialakuló ismereteinket további adalékokkal gazdagította az a beszélgetés is, amit Szekfű András filmtörténésszel, az Így filmeztünk interjúkötet szerzőjével folytatott Ötvös Anna. A rendezvénysorozat szerves részét képezte, hogy a kezdőnapon levetítették Radványi Gézának a Bécsben forgatott Óriáskerék című játékfilmjét, másnap pedig a közönség Bacsó Péternek kultikussá vált filmjét, A tanúnak eredeti – tehát cenzúrázatlan változatát – tekinthették meg, szombaton pedig Radványi Gézának utoló filmjét, a Budapesten forgatott Cirkus Maximust.
/szaszák, fotók:fábián/
