Négyszemközt Szeghy-Gayer Veronika történésszel

Önmagát senkitől nem lehet elvenni. Az embernek az egyediségét ez adja. Az országokkal már más a helyzet. Erre a Trianoni-békediktátum is példa. Szeghy-Gayer Veronika is alighanem ezért adta könyvének azt a sokat mondó címet, hogy a Felvidékből Szlovenszkó. A Kalligram Könyv-és Lapkiadó Kft. által megjelentett fontos publikáció a két világháború közötti magyar értelmiségi útkereséseket térképezte fel Eperjesen és Kassán. Ez a hiánypótló munka elsősorban arra keresi a választ, hogy milyen viták során formálódott a „szlovenszkói magyar értelmiség“, milyen elképzelések és tervek ütköztek egymással. Mindezeket az összetett folyamatokat ráadásul a kor két meghatározó egyéniségének, az evangélikus és szabadkőműves Gömöry Jánosnak valamint a magát a keresztény nemzeti oldalhoz soroló Sziklay Ferencnek a személyes életútján követi nyomon.

Szeghy-Gayer Veronika 1986-ban Budapesten született. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végzett történelem-olasz szakon és ugyanitt szerzett doktori címet. 2012 óta a Magyar Tudományos Akadémia Társadalom-tudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos segédmunkatársa, 2015- óta pedig külső óraadó a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem Történelem Tanszékén. Kutatási területe a két világháború közötti Csehszlovákia és a kelet-szlovákiai régió 1945 előtti társadalomtörténete.

Mivel portálunkat nem csak a kötet genezise, hanem Szeghy-Gayer Veronika személyisége is érdekli, ezért az első önálló kötetének kassai bemutatója után a Rovás kávézójában egy őszinte beszélgetésre kértük a fiatal történész-kutatót.

Úgy néz ki, mintha ez a város valamilyen módon kiszemelt volna téged magának. Kezdjük ezért ezt a beszélgetést egy vallomással: mi vonzott Kasára?

Nem tudok erre racionális választ adni. Az viszont tény, hogy engem valahogy mindig izgattak a Közép-Európában és főleg a történelmi Magyarország területén fekvő multietnikus városok. Kassáról elég sokat tanultam és az egyetemi éveim alatt Kiss Gy. Csabához is jártam. Ő említette meg nekünk, hogy ha valaki szeretné megismerni a szláv világot, a szláv kultúrát, és szeretne itteni nyelveket tanulni, az kezdje a szlovákkal. Én Párizsból hazajövet – 2009 -2010-ben tanultam ott -, bejelentkeztem szlovák nyelvtanfolyamra. Már volt előttem bő másfél évnyi szlovák tanulás, amikor a doktori témám kutatásához – 2012-ben-, először jöttem Kassára.

De miért Kassára esett a választásod?

Esetemben ez az egész egy folyamat eredménye volt. Tény, hogy választhattam volna akár Pozsonyt is, de nem úgy alakult.

És annak volt-e valamilyen konkrét oka, hogy a kisebbségtörténelem keltette fel az érdeklődésedet?

Egyetemi éveim alatt látogattam Ablonczi Balázs kisebbségtörténeti szemináriumát. Akkor kezdtem beleolvasni a csehszlovákiai magyarok múltjával foglalkozó könyvekbe. Érdekesnek találtam ezt a témát és az is szemet szúrt, hogy itt még sok mindent lehetne kutatni, feldolgozni.

Például azt, hogy miként lett a Felvidékből Szlovenszkó?

Engem nagyon érdekelt, hogy mi történik akkor, amikor egy ember beleszületik egy világba, kijárja az iskoláit, elkezdi a karrierjét, családot alapít – egészen jól alakul minden, de ekkor váratlanul jön egy államfordulat, és minden megváltozik. Valójában el sem mozdult a szülőföldjéről, de másnap már egy más ország állampolgára lett, a barátai elmentek Magyarországra, neki pedig itt meg kell tanulnia az új állam nyelvét, máshogy kell megfogalmaznia az adóbevallását – és ehhez hasonló rengeteg új követelmény, mindez pedig csak azért, mert idegenné tették otthon, egy olyan világba került, ami elsőre idegennek tűnik. Engem maga az impériumváltás, mint személyes élmény érdekelt. Ehhez ösztönzést az adott, hogy megtudtam Budapesten van a Gömöry és a Sziklay hagyaték is.

Melyikhez nyúltál előbb?

Gömöryhez. Ezt az Evangélikus Levéltár őrzi Pesten. A Sziklay-hagyaték pedig az Országos Széchényi Könyvtárban van.

Gömöry esetében nyilván fontos volt, hogy a korabeli eperjesi anyagokkal is megismerkedj…

Igen sokat olvastam Eperjesről, de főleg visszaemlékezéseket és szépirodalmat. Mikor Gömöry visszaemlékezései a kezembe került, akkor tudtam meg, hogy a hagyatéka  az Evangélikus Levéltárban van. Lefotóztam az egészet, majd hozzá láttam a feldolgozásához. Közben természetesen Kassával és Sziklayval is el kezdtem foglalkozni. Keresni kezdtem ebből a korból több életrajzot is, hogy teljesebb kép rajzolódjék ki róluk.

Feltételezem, hogy ilyeneket nem is volt könnyű találni?

Való igaz, hogy a két világháború közötti Kassáról és Eperjesről eléggé gyér a szakirodalom. Mind ezek ellenére a fennmaradt dokumentumok alapján én arra a megállapításra jutottam, hogy a Sziklay és a Gömöry életrajza is rosszul, elfogultan van megírva. Lényegében számomra ez adta a feladatot, hogy úgy írjam meg az életrajzukat, hogy az ne csak kronológikus felsorolása legyen annak, hogy mi történt velük, hanem próbáljuk megérteni azt a világot, azt a várost, azt a kisebbségi közeget, melyben mozogtak. Végül is így alakult ki ez a könyv.

Gömöry kapcsán az eperjesi ténykedésével foglalkoztál, vagy a kassaival is?

Az eperjesivel is, de a magyarországival nem. Hogy megmaradjon a párhuzamosság a könyvben – mert ugye két életutat követek egyszerre -, ezért Gömörynek én a negyvenöt utáni emigrációjával már nem foglalkozom. Őt ugye ekkor kitelepítették Magyarországra. Az ő magyarországi életével ezért én csak nagyon röviden egy utolsó összefoglaló fejezetben foglalkozom. Azért döntöttem így, mert egy külön fejezetet ennek a dolognak csak akkor szentelhettem volna, ha egy ugyanilyen Sziklayt is elő lehetett volna állítani. Sziklay ugye 1943-ban meghalt. Kassán lett eltemetve. Gömörynek az 1945 utáni tevékenységéről ezért kellett lemondanom.

De a Trianon előtti tevékenységük feldolgozása a téma szempontjából nyilván elengedhetetlen volt?

A tizennyolc előtti tevékenységüket szervesen beépítem, mert e nélkül nem is lehetne megérteni, hogy ők miként és hova jutottak el a kisebbségi önszerveződésen belül. Az a világnézeti felfogás, az a kulturális háttér, amiből ők jöttek, azt csak úgy lehet megérteni, hogy a tizennyolc előtti életrajzot is megismerjük. Mert nem azzal kezdődött, hogy tizennyolcban létrejöttek ezek a politikai csoportok, mert mindegyiknek volt előzménye.

Mielőtt ezekre is kitérnénk előbb arra kérlek, hogy a legfontosabb tudnivalókat foglalt össze erről a két személyiségről!

Gömöry János 1869-ben Nyíregyházán született. Hogy ténykedésének helyszíne Eperjes lett ehhez az első élményeket a diákkori kötődései adták, ugyanis az eperjesi evangélikus Kollégium főgimnáziumában érettségizett. Eredetileg papi pályára készült, ezért Eperjesen a teológiát is elvégezte. A teológusi oklevelét 1893-ban kapta meg. Csak ezután ment el a Kolozsvári Egyetem bölcsészkarára tanulni. 1897-ben már az eperjesi Kollégium főgimnáziumának történelemtanára lett, 1903-ban pedig az intézmény igazgatója. Ezt a tisztséget 1928 júniusáig viselte.1918 októberében rövid időre elnöke lett az 1907-ben alakult Országos Evangélikus Tanáregyesületnek. Az első világháború alatt a Sárosvármegyei Vöröskereszt munkájába kapcsolódott be. Az eperjesi választmány titkári feladatait végezte. Több éven át elnöke volt az eperjesi Széchényi Kör irodalmi osztályának, de más egyesületek munkájába is aktívan bekapcsolódott. Tagja volt a Thököly Imre nevét viselő eperjesi szabadkőműves páholynak, s nem utolsó sorban az 1918 előtti eperjesi városi képviselő-testületnek is.

Hogyan alakult a sorsa az 1918-19-es államfordulat után?

Az eperjesi evangélikus Kollégium gimnáziumának utolsó magyar tanítási nyelvű osztályában tanított, s e mellett részt vett az eperjesi magyar kulturális életben. 1931-ben helyezték nyugdíjba, és ez év végén Kassára költözött.

Ennek mi volt az oka?

A felesége, Fenyvessy Irén kassai származású volt, és ott volt lakása. Ebbe költöztek be.

Gömöry Kassán is feltalálta magát, amit a későbbi szerepvállalásai is bizonyítanak, de vajon könnyű volt-e számára ez a városváltás?

Megfelelő forrás hiányában pontosan nehéz megállapítani, hogy mikor kapcsolódott be aktívan a magyar ellenzéki pártok tevékenységébe, de a visszaemlékezéseiben ő maga állította, hogy tagja volt a Magyar Nemzeti Pártnak, ami azt jelenti, hogy a pártegyesülés, tehát 1936 júniusa előtt is ténykedett. Tudjuk azt is, hogy 1932 februárja és 1936 májusa között a kassai Kazinczy Társaság főtitkári feladatait látta el, 1938 elején pedig az egyesület elnökévé választották meg. Az 1936-os év számára eseményekben igen gazdag volt. Ez év áprilisában a kassai magyar-német evangélikus egyház felügyelői tisztségébe is beiktatták, 1936 májusában pedig a Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség társelnökévé választották Szent-Iványi József mellé. 1936 után az Egyesült Magyar Pártban vállalt tisztséget. 1938 és 1945 között – amikor Kassa újra Magyarország része lett – reprezentatív elnöki és alelnöki funkciókat töltött be a város egyesületi életében. A második világháború után Gömöryt népbíróság elé állították, s 1947-ben a magyarországi Sóskútra telepítették ki. Élete utolsó éveit a pesthidegkúti Nyugdíjas Pedagógusok Otthonában töltötte, ahol 1966. május 7-én hunyt el.

Nézzük ez után a pályatársának, Sziklay Ferencek az életútját, aki ugyan szintén nem Kassán született, de gyerekkorától kezdve ennek a polgári városnak a szellemisége határozta meg világlátását.

Sziklay Ferenc 1883-ban Aranyidán, katolikus családban született. 1901-ben a kassai premontrei gimnáziumban érettségizett, majd Kolozsvárott szerzett magyar-latin szakos diplomát, de ezzel párhuzamosan ugyanitt a zenekonzervatóriumot is elvégezte hegedű szakon. Tanári pályáját Pozsonyban, a Királyi Katolikus Gimnáziumban kezdte el, de 1914-ben történő hadba vonulásáig háromszor helyezték át. Tanított a Szatmárnémeti Királyi Katolikus Főgimnáziumban – 1909 szeptemberétől, majd a mai Szerbia területén fekvő Fehértemplom Állami Főgimnáziumában – 1911 szeptemberétől. Végül saját kérelmére 1913 nyarán a Kassai Állami Főreáliskolába helyezték át.

Miért akart visszakerülni Kassára?

A gyerekkori kötődéseken túl egy igen fontos szál lett az is, hogy 1911-ben reverzálás árán feleségül vette a kassai evangélikus Brósz Márta Líviát, tehát a családalapításhoz is megfelelő helynek bizonyulhatott Kassa.

A Kassa melletti Aranyida – ahol Sziklay Ferenc született – akkor sem volt magyar falu és ma sem az. Ő milyen nemzetiségűként látta meg a napvilágot?

Sziklay német eredetű polgári családba született. Dédapja, Jozef Sziegler magyarosította nevét Sziklayra még az 1860-as években. Nagyapja Semmecbányán volt tisztviselő. Apja már bányatanácsos volt Aranyidán, ők szerintem mind  magyar identitású emberként tekintettek magukra. Sziklay Ferenc édesanyja (Platzner Irén)  viszont nagyon korán meghalt, ezért Sziklay Ferencet igazán nem is a szülei nevelték. Mikor gimnáziumba került Kassára, egy rokonánál, Sziklay Ottóéknál töltött sok időt, akiknek az Éder utcában volt házuk. Sziklay generációja Kassára mint magyar városra tekintett. Ő sem visszafele nézett – tehát nem azt kereste, hogy hogy német, vagy milyen eredetű ő maga. A magyar pártokban is sok szlovák és német hangzású nevet találunk, ami arra mutat, hogy az ősük valamikor szlovák vagy német volt. Tény, hogy Sziklay nemzedéke magyarnak látta Kassát, még akkor is, ha statisztikák alapján százszázalékosan nem is volt az.

Hogyan érintette Sziklayt az első világháború?

Tartalékos hadnagyként harcolta végig az első világháborút. 1918.február 1-én tartalékos századossá léptették elő. 1918.novembre 17-én Miskolcon a 60-as tábori tűzérezred pótütegétől megkapta leszerelési igazolványát. Ekkor tért vissza Kassára. Itt 1919. július 31-én – a már csehszlovák közigazgatású Kassán – elbocsátották tanári állásából.

Mihez kezdett?

Az ősz végéig kénytelen volt hegedűsként és villanyszerelőként dolgozni.

Hogyan került vissza a szellemi társadalmi életbe?

1919 december 1-je és 1921 ősze között az Országos Keresztényszocialista Párt kassai orgánumát, az Esti Újság politikai napilapot és annak irodalmi mellékletét, az Esti Újság Vasárnapját szerkesztette a lap végleges betiltásáig. Ezt követően 1922. március 15-én vette át a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Vezérlőbizottságának megbízásából a kassai Kultúrreferátus irányítását. Referensi tevékenysége folytán több újságnak, elsősorban a Prágai Magyar Hírlapnak dolgozott. Ő lett a felelős szerkesztője a napilap négy oldalas, 1925 ősze és 1927 tavasza között megjelenő Magyar Vasárnap című irodalmi mellékletnek. Ezen kívül több csehszlovákiai, magyarországi és erdélyi magyar lapban folyóiratban is publikált. Kultúrreferensi feladatköréből adódóan több tucat országos kisebbségi és kassai szervezet munkájában segédkezett. Mind ezek mellett pedig a csehszlovákiai magyar cserkészet egyik kassai vezetője volt. Meg kell említenem azt is, hogy számos egyesület alapszabályzatának kidolgozását vállalta magára. Aktivitását jelzi, hogy csehszlovákia-szerte több száz előadást tartott politikai jellegű, kulturális és diákrendezvényeken. Itt Kassán a húszas évek elejétől 1932 januárjáig a Kazinczy Társaság főtitkári tisztségét látta el. Kiemelésre méltó, hogy mintegy 50 csehszlovákiai magyar szépirodalmi kötet kiadása vagy szerkesztése, a kiadói működéshez szükséges anyagi háttér megteremtése és a társaság programjainak a koordinálása fűződik a nevéhez. Az általa szerkesztett Kazinczy-sorozatban neki is hat önálló kötete – ebből öt regény – jelent meg. Mind e mellett több művet lefordított csehből, amivel a kultúrák közötti átjárást, az értékközvetítést is segítette. Elmondható az is, hogy a Kazinczy Társaság volt az első olyan egyesület, ami irodalmat csinált, és amelyik meg akarta szólítani a szlovákokat is, mert ilyen kiadványai is voltak. Az irodalmi együttműködés előmozdítása érdekében létrehívott úgynevezett Szentiváni Kúriákon 1930-1931-bren Sziklay is részt vett, de 1931-ben a harmadik összejövetelre már nem ment el. Tagja lett viszont a Masaryk köztársasági elnök adományából létrehozott Csehszlovákiai Magyar Tudományos és Művészeti Társaságnak, sőt közreműködött ennek a megalakításában is. Meg kell említenünk azt is, hogy az 1930-as évek közepén ő maga kezdeményezte a csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség megalakítását.

Milyen lehetőségekhez jutott 1938 után Kassa Magyarországhoz való csatolását követően?

Az első bécsi döntés kapcsán bekövetkező államfordulat után a miskolci tanfelügyelő, Takács Béla miniszteri megbízott mellett teljesített szolgálatot. Sziklay ugyan számított rá, de végül is nem nevezték ki tankerületi főigazgatónak. Csak, mint középiskolai szakelőadó és igazgatóhelyettes, tanügyi tanácsosként került a kassai tankerülethez 1939 áprilisában. Lapszerkesztői tapasztalatait utoljára 1942-1943 között, a Felvidéki Nevelő kiadásánál hasznosíthatta. 1943. november elején nyugdíjazták, de rá egy hónappal, december 19-én elhunyt. A kassai Köztemetőben helyezték örök nyugalomba.

Tanulmányozva a két világháború közötti Csehszlovákiában a kassai és az eperjesi valóságot milyennek találtad ebben Sziklaynak és Gömörynek a sorsát, mi volt bennük a közös, és mi a különböző?

A közös pont a magyarságuk volt. Nemzeti alapon megszervezni és életben tartani a magyar társadalmat. Hosszú távra terveztek, bíztak abban, hogy lesz itt magyar jövő. Ezt viszont mind ketten másként képzelték el. Gömöry egy sokkal nyitottabb ember volt. Nyitott volt a vitákra, nyitott volt arra, hogy ütközzenek az álláspontok. Sziklaynak viszont arra volt egy nagyon pontos elképzelése, hogy minden városban alakuljon egy magyar egyesület, ezek fogjanak össze. Úgy gondolta, ha ez létrejön, ideális esetben ezt a pártok felügyelik majd. Ő egy kulturális decentralizációban gondolkodott. Ezt taglalom is a könyvemben. Ő szerette volna, ha kialakul a városok közötti magyar együttműködés az egész Csehszlovákiában és Kárpátalján, mert akkor még az a terület is ide tartozott. Nem mondhatok mást: mindketten abban akartak egyet, hogy a magyar kulturális életet meg kell szervezni.

Országos hatósugarú, tartósan működőképes magyar kulturális egyesület létrehozása a két világháború között viszont Sziklaynak sem sikerült, mint ahogy másoknak sem, jóllehet voltak például komáromi kezdeményezések is. Miért nem sikerült, mi volt ennek az oka?

Kutattam ezt a problémát én is. Annyit mondhatok, hogy minden városnak megvoltak a saját gyökerei, és ott volt bennük a szándék, hogy országos kulturális vezető szerepre jussanak. Csakhogy egy pozsonyi például nem sokat tudott kezdeni a kassai Kazinczy Társasággal, mert az messze van. Eleve nehéz volt technikai szempontból összefogni ezt a közeget. Messze voltak egymástól ezek a városok, nem is ismerték egymást az emberek. Erre a legjobb példa Sziklay levelezése. Vannak közöttük olyan emberek, akikkel 10-15 évig levelezett, de csak utána találkoztak először. Voltak olyanok is, akikkel csak a harmincas években futott össze először a Szent-Iváni Kúrián. A komáromi sem ismerte a kassait. A pozsonyi és a kassai író is Pestre járt, vagy máshova. Nem ismerték egymást. Ez volt a regionális közösségi hagyomány hiánya. Mindenki csak arra építhetett, ami volt.

Ez az „ami volt“1938-ban viszont egy új dimenzióba fordult. Ennek a hatását részben már érintettük, de még arra kérnélek azt is mond el, hogy miként hatott mindkettőjükre ez a változás?

Annak hogy újra magyar állampolgárok lettek tiszta szívvel örültek. Hasonlóan, mint a legtöbben, akik Kassán éltek és magyarok voltak. De a politikai rendszerben mind a ketten csalódtak. Nyilván nem annak örültek, hogy a Horthy-rendszerbe kerülnek vissza, hanem annak, hogy Magyarországra. A nagy különbség kettejük között az volt, hogy Gömöry próbálta tovább vinni azokat a szervezeteket, egyesületeket, amik létrejöttek a kisebbségi korszakban. Ő értékeket próbált menteni azt, amit a felvidékiek adhatunk az anyaországnak. Erről ő vitákban is részt vett. Sziklaynál ilyen nem volt. Ő inkább begubódzott. Megsértődött azért, hogy nem ő lett a tanfelügyelő, csak a helyettes. Homokba dugta a fejét, nagyon visszavonultan élt. A háború alatt már a Balatonnál kezeltette magát, s végül 1943 végén szívroham vitte el.

A közel háromszáz oldalas könyvedben nagyon sok eredeti forrást felkutatva rajzolod meg a két világháború közötti Kassa és Eperjes valós mikrovilágát, felmutatva azt is, hogy a csehszlovákiai magyar közélet kialakításában milyen szerepe volt Gömöry Jánosnak és Sziklay Ferencnek. Mindenkinek jó szívvel ajánljuk ezt a kötetet, és ez után arra is okkal kíváncsiak vagyunk, hogy mi lesz a folytatás, milyen téma kutatását kezded el?

Tény hogy a kutatás a lételemem. A megválaszolatlan kérdések nekem nem hagynak nyugtot. Szeretném feldolgozni a második világháború alatt visszatért Kassa történetét, de tagja vagyok több projektnek is, amelyek az 1918-1919-es államfordulatokat kutatják. Emellett persze szeretnék minél több időt tölteni a családommal, főleg mióta kisfiunk született.

Engedelmeddel olvasóinknak azt is eláruljuk, hogy a kisbaba apukája – vagyis a férjed kassai, és így belőled is immár a „civis város” lakója lett.

Igen, nagyon szerencsésnek tartom magam. A férjem csodálatos ember, ráadásul szakmabeli, hiszen levéltáros. Így ő megérti az én szakmai őrületeimet, gondjaimat és segíteni is tud.

Köszönöm az őszinte válaszaidat. Legyen sok örömed a családból és a szakmai kutatásaid eredményeiből is!

 Szaszák György
/Fotók a szerző/