Sztáray Antal gróf, kamarai adminisztrátor kezdeményezésére Kassa városa már 1786-ban úgy határozott, hogy állandó színházat épít. A Tallher kir. főmérnök által tervezett kávéházzal és táncteremmel kombinált színház építését a városházával szemközt 1787-ben kezdték el és 1789 novemberében különösebb ünnepség nélkül meg is nyitották. Ekkor Kassának még csak német színtársulata volt, melyet Bulla Henrik vezetett. A kassai színpadon 1816-ig kizárólag német színészek játszottak.

Benczúr Vilmos írja, hogy ez az időszak nem kedvezett a magyar szellemnek, így a magyar színészetnek sem. A nemzeti érzés háttérbe szorult, a főurak Bécs hatása alatt nagyrész elnémetesedtek, a polgárság pedig alkalmazkodott a korviszonyokhoz. Ez volt a helyzet Pesten is, ahol az első magyar színésztársaság működése tarthatatlanná vált, a színészek kénytelenek voltak vándorbotot venni a kezükbe és a megye ajánlólevelével egészen Miskolcig mentek, ahonnan 1816 májusában  Murányi Zsigmond vezetésével már Kassára érkeztek.

Ezen a tavaszon végre megtört a jég: a magyar szó létjogosultságot kapott a kassai színpadon! Rövid időn belül sokkal kedveltebbekké váltak, mint a német társulat. A magyar színészgárda színe-javát akkor Jancsó Károly, a kiváló komikus, továbbá Láng Ádám, Balogh István, Benke József alkotta, míg a színésznők közül a kassaiak mindenekelőtt Déryné Széppataki Rozáliát, Sáska Birit, Székely Zsuzsannát, Murányiné Leféber Terézt imádták.

 

A Kassai Állami Színház

A 200 éves kassai magyar színjátszásnak számos érdekes, izgalmas és meghatározó időszaka volt, de olyan is, amikor ellehetetlenítették. Mind ebbe jó bepillantást nyújt az a kiállítás, melyet a Csemadok Kassa Városi Választmánya és a Kassai Tudományos Könyvtár közös rendezésében nyitottak meg a Kaszárnya Kultúrpark kiállítótermében Bitay Levente magyar konzul, Zachariáš István, a Kassa-megyei Önkormányzat alelnöke és más vendégek jelenlétében. Sirató Ildikó, a budapesti Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának vezetője kiállítás megnyitó beszédében azt emelte ki, hogy Kassának elévülhetetlen szerepe volt a magyar színjátszás megalapozásában. Kassa mutatta meg, hogy a színházban milyen szerepe van a látványnak, mennyire tudatosan és szakszerűen kell ezt elérni,  Kassa figyelmeztetett először a tánc szerepére a színpadon, arra, hogy koreográfusi ismeretek kellenek ehhez, Kassa vetette fel a színészképzés fontosságát, és itt ismerték fel azt is, hogy színházi lapra is szükség van. Varga Emese, a komáromi Jókai Színház dramaturgja a kiállítás kapcsán arra hívta fel a figyelmet, fontos lenne, hogy a különböző időszakok színházi valóságának elemzését  mélyrehatóbban is elvégezzük, mert szerinte feltűnő, hogy a felvidéki színházainkban valahogy hajlamosak vagyunk ugyanazokba a hibákba esni , amiket már nem egyszer elkövettünk.

A színház, a magyar nyelv, a szabadság a 48. Kazinczy Napoknak is a témája – melyet a kiállítás folytatásaként, szintén csütörtök délután – a Thália Színház Márai Stúdiójában Kolár Péter, a Csemadok Kassa Városi Választmányának elnöke az alábbi szavakkal nyitott meg:

Színház, magyarság, történelem…

 „A 48. Kazinczy napok rendezvénysorozatára évfordulókban gazdag időszakban kerül sor. Néhány nappal ezelőtt emlékeztünk az 1956-os forradalom 60. évfordulójára. A holnapi napon lesz e dicső napok keserű végezetének napja. Október 29-én II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem kassai újratemetésének 110. évfordulóját ültük, és ezekben a hetekben emlékezünk arra, hogy a magyar szó városunkban részben felváltotta a németet és a „világot jelentő deszkákra“ került.

Színház, magyarság, történelem… címet adtam néhány soros bevezetőmnek. E három szóból először a „magyarságot“ vizsgáljuk meg. Milyen szép a mi nyelvünk, melynek okán mai rendezvényünket is megtartjuk. Magyarság „ a magyar nemzet öszvesen véve, vagy bizonyos számú magyarok mennyisége, sokasága“ – írja Czuczor Gergely. Ugyanezen szó azonban mást is takar. „Tulajdonságot, mely szerént valaki a magyarok közé tartozik, különösen magyar származat“ és, hogy ne elégedhessünk meg ennyivel a „nyelvbéli sajátságra vonatkozólag a magyar nyelvnek azon minősége, mely az eléadást jellemzi“ mondja Czuczor Gergely.

S pillanatok alatt  megérkeztünk az „eléadáson” keresztül a színházhoz. Ahhoz a mesterműhöz, amely az egész világot jelenti. Elsősorban a prózai színház az, amely igazán akkor hat az értelemre és a szívre, ha anyanyelven teszi azt. Ezért fontos és mindenekelőtt való, hogy a magyarsághoz magyarul szóljon. Erre jöttek rá azok az emberek, akik a magyar nyelvű színjátszás meghonosításában látták a felemelkedés egyik zálogát. S ezért fontos az, hogy mi is odafigyeljünk arra, hogy városunkban kerek kétszáz éve indult útjára a magyar nyelvű színjátszás.

Azóta sok víz lefolyt – nem csak a Dunán, hanem a Hernádon is. 1848/49, 1867, 1920 és elsősorban a kassaiak számára 1918, majd 1938, 1945, 1956, 1968 – és végezetül 1989. Évszámok, amelyek további magyarázatok nélkül is értelmezhetőek, melyek korszakokat, emberi életeket, életműveket határolnak. Ezek összessége adja emberi sorsunkat, az általuk határolt időszakok minőségétől függ generációk élete, ez maga a történelem.

A 48. Kazinczy Napok erről szólnak. Három napos tanácskozásunk e történelmi eseményeknek, a hozzájuk köthető személyiségeknek tetteit veszi górcső alá, majd végezetül mai témákkal, köznyelvünkkel és a magyar nyelvközösség jövőjével foglalkozunk.”

/szaszák/