Talán mindenütt a tanév egyik legizgalmasabb eseményéhez tartozik a közös kirándulás. Így volt ez az idén is. Június 12-16. között a Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola alsó tagozatának 62 kisdiákja – a másodikosoktól a negyedikesekig – erdei iskolába utazott, amire már hónapok óta izgatottan készült. A Nyugati-Tátra legszebb völgyében, a Zsári- völgyben (Žiarska dolina), Zsár községtől nem messze, a Spojár szállóban ütöttük fel sátorfánkat. A környezetet talán a „lenyűgöző” jelzővel lehetne jellemezni. Főhadiszállásunk hegyekkel körülvett tisztáson állt. Miután berendezkedtünk, a környezet felfedezése után indulhatott is az izgalmas, színes programsorozatot ígérő hét. Az időjárás ragyogó volt, néha beborult az ég, de ez különösebben senkit nem zavart. A lényeg, hogy mi is a természet részesei lehettünk – békát, gyíkot, csigát,szarvasbogarat vehettünk a kezünkbe, virágokat szedtünk, fára másztunk. Madárcsicsergésre ébredtünk, és reggeli tornával kezdtük el a napot. Lovastanyára gyalogoltunk, ahol a gyerekek lovakat, birkákat láthattak.14 km-es hosszú gyalogtúrát tettünk meg a Zsári – turistaházhoz, ahol a lenyűgöző látványt nyújtó völgyben megcsodáltuk a páratlan kilátást, a vízeséseket. Megtekintettük a völgy elején található 100 éves bányát, és felkapaszkodtunk a Baranyec- gerincre.
Bemerészkedtünk a Medve-alagút (Medvedia štôlňa) félhomályos, titokzatos járataiba. A csaknem 500 méter hosszú alagútban sétálva megtapasztalhattuk a bányaalagút atmoszféráját, betekintést nyerhettünk ez egykori liptói bányászok nehéz mindennapjaiba. Az alagúton néhány bányamanó fogadott, akik megvilágították az utat előttünk. Hazafelé menet megcsodáltuk a páratlan a Pribylina-i falumúzeumot, amely Liptó népi építészetét mutatja be. Megtudtuk, hogy amikor 1969 -75 között építették a liptószentmáriai víztározót, sajnos 11 falu került víz alá. A tizenegy elárasztott község legjelentősebb műemlékeit ide helyezték át – például a párisházai kastélyt és a liptószentmáriai gótikus Szent Mária templomot, amely a világi és a szakrális építészet legnagyobb kincsei közé tartoznak. Barangolásunk közben még megcsodáltuk a kézművesmesterségek műhelyeit, majd beültünk az egyosztályos iskola padjaiba is.
A mozgalmas napok után, indulás előtt mindenki megkapta méltó jutalmát a Ki mit tud -on nyújtott teljesítményért, a reggeli szobapontozásért és az aktivitásáért. Emlékezetes és tartalmas hét volt, még mindenki sokáig mesélni fogja felejthetetlen élményeit.
Tóth Mónika
