„Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk, hallani, hogy hallhatók!” – ezeket a cselekvésre ösztönző szavakat egy erdélyi költőtársának címezve még a múlt század hetvenes éveinek a végén vetette papírra Magyarországon Csoóri Sándor.
A határon túli magyarokkal való kapcsolat élőbbé tételének halaszthatatlan szükségszerűségét abban az időben viszont nem csak a költő, hanem egy műszaki értelmiségi – Halzl József, a budapesti Villamos Művek akkori vezérigazgatója, a Rákóczi Szövetség későbbi elnöke is ilyen sürgetően fontosnak tartotta. Kiemelésre méltónak tartom, hogy neki nem csak elszántsága, hanem átgondolt cselekvési programja is volt már ekkor. Míg Csoóri elsősorban az irodalom művelőinek egymásra figyelését, alkotásaik kölcsönös olvasását és az élő kapcsolattartás létrehozását tartotta elsődlegesnek, Halzl a határon túli magyar fiatalokkal, a diákokkal való kapcsolatfelvételt, azok találkozási lehetőségeinek megteremtését a magyarországi kortársaikkal tartotta a legfontosabbnak. Egyebek mellett ennek elérése érdekében építette ki a célalap-hálózatot, és nyert meg e nemes ügy támogatására alapítványokat, önkormányzatokat, polgármestereket és nem utolsó sorban parlamenti képviselőket. Igen sokrétű munkát végzett – és azok közé a ritka egyéniségek közé tartozik, aki képes volt időben kinevelni azokat a személyeket, akik átvehetik tőle a stafétát. Az elnöki poszton például Csáky Csongor lett a méltó utódja.
Csáky is érdeklődő, kiváló valóságérzékkel és jó stratégiai képességekkel rendelkezik. Nem hiányzott a szlovákiai magyar iskolák minap megtartott országos tanévnyitó ünnepségéről sem, melynek az idén Nagymegyer volt a színhelye. Csáky Csongorék szakmai csapata a Rákóczi Szövetség 2018-as ösztöndíj programjának megvalósítását stílszerűen ezen az ünnepségen kezdte el. És, hogy nem lazsálnak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a magyar társadalom elismerését jelző 10 ezer forintos ösztöndíjat tegnap már Kassán adták át azoknak a szülőknek, akik fontosnak tartják az anyanyelvi oktatást, és ezért az iskolakezdő gyermeküket a Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola első osztályába íratták be.
Kassán a magyar alapiskola két első osztályában az idén 24 iskolakezdő tanuló vágott neki az új tanévnek. A számuk kettővel több, mint tavaly! És már ennek is örülni lehet. Hogy miért? Nos, azért, mert nem titok, hogy az utóbbi évtizedekben riasztóan meggyérült a kassai magyarok száma. Ha csak abból indulunk ki, hogy a nyolcvankilences rendszerváltozás után a csaknem negyedmillió lakosú Kassán a népszámláláskor valamivel több, mint tízezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek és jelenleg alig több mint hatezren, akkor van min elgondolkodnunk. Alighanem Csáky Csongor is ezért jegyezte meg a szülők előtt, hogy magyarnak az tekinthető, akinek a gyereke is magyar iskolába jár. A Rákóczi Szövetség valójában a beíratási ösztöndíjával is az anyanyelvi oktatás választására kívánja ösztönözni a szülőket. Megtudtuk tőle, hogy a Felvidéken az idén valamivel több, mint 3 600 olyan magyar kis elsős van, akik szüleinek átadják az egyszeri szimbolikus, de annál nagyobb erkölcsi erejű ösztöndíjat. Kárpát-medencei viszonylatban a felvidékiek mellett Kárpátalján, Erdélyben és a Délvidéken összesen további 4 500 gyereket és a szüleiket részesíthetik ezzel a „kézfogással”.
Csurkó Éva, a Márai nevével fémjelzett kassai magyar iskola igazgatónője portálunknak elmondta, hogy a hozzájuk járó diákok szülei pozitívan értékelik, hogy Magyarország nem feledkezik meg róluk, hogy a Rákóczi Szövetségnek és a magyar kormánynak is fontos, hogy támogassa a határon túli magyar kisebbségeket.
Szaszák Gy.
