Százhuszonkét esztendeje, 1900. április 11-én született Márai Sándor, a legeurópaibb magyar író és kassai polgár. Róla emlékeztek meg már tegnap, vasárnap délután szülővárosában a Márai – téren 2004-ben felállított szobránál, majd a Márai-emlékházban az Albertirsán élő és alkotó képzőművész Miklosovits László mutatta be a Márai Sándor művei által inspirált grafikáiból összeállított albumát.
A koszorúzási ünnepségen Márai Sándor írói és emberi helytállását Jaroslav Polaček, Kassa főpolgármestere, Buckó István, Magyarország Kassai Főkonzulátusának konzulja és az ünnepség főszervezője, a Csemadok Kasai Városi Választmányának alelnöke – Duncsák Mária méltatta, aki már a beszéde első mondatában leszögezte: „Ha megkarjuk ismerni az igazságot – előítéletek nélkül – a szinte teljes XX. századról, nyitott elmével és tiszta szívvel olvassuk Márai műveit.“
Márai Sándoról a továbbiakban ezeket mondta:
Hosszú élete során végigélt két világháborút, erőszakos diktatúrákat, hazug rendszereket, és azt írta le, amit személyesen tapasztalt, megélt és átérzett otthon és a világban.
Fiatalon elhagyta élete végéig visszasírt szülővárosát, Kassát, majd 48 évesen az emigrációt választotta, és haláláig hontalanságban élt, de tudta, „az emberrel nemcsak történnek a dolgok. Az ember csinálja is azt, ami történik vele.“
Különleges ember és egyedi írói jelenség volt: független, szabad, tekintélyt parancsoló egyéniség, akit nem törtek meg földi hatalmak, és talán csak az Égiek előtt hajtotta meg – néha – a fejét.
Kassa Márait adta nekünk, ő pedig elvitte a város hírét szerte a világba. Európától és szeretett Kassájától azonban sohasem tudott lélekben elszakadni. A naplóiban vagy verseiben ott ragyog az emlék: vallomások, események, élmények, amelyeket hol nosztalgiával, hol csüggedten vagy fanyar humorral ír le, úgy, ahogy valamikor átélte őket. Az Egy polgár vallomásai vagy a Kassai őrjárat lapjain életre kel a Város: templomok, kis utcák és rejtelmes sikátorok, ódon épületek és az egykori városlakók titkai, amelyeket csak az ismerhet, aki nemcsak születése okán, de sorsa, gondolkodása, műveltsége és szellemisége révén kötődik egy szeretett helyhez. Márai Sándor ismerte és feltárta az olvasó előtt a város lelkét.
„Ezekből az emlékekből építette fel magának az elveszett Európát, az elhagyott Magyarországot és ködbe merült szülővárosát, Kassát.“ (Pomogáts Béla)
Az írók előttünk járnak. Műveikkel üzeneteket hagynak hátra, melyekben sűrítve vallanak az élet dolgairól. Irányjelzők ezek, de nem csupán eligazítanak, hanem gazdagodhatunk is általuk.
„Az élet értelme az igazság“– állítja Márai, és a sors (vagy a történelem?) igazságot szolgáltat neki. Ma már az őt megillető helyen, a XX. századi európai irodalom egyik kiemelkedő írójaként tartják számon. És ahogy egyik regényhőse, Ulysses hosszú bolyongás után visszatalált hazájába, Ithakába, Márai Sándor is hazaérkezett, hogy újra kassai polgár legyen és végleg köztünk maradjon.
/szaszák, fotó: fábián/
