Kassa egyik nagy múltú épületéről, a Fő utca 25 szám alatt levő Fekete Sas fogadóról sokan tévesen úgy tudják, hogy 1782-ben épült – szállodának és vendéglőnek. Nos, a helyzet az, hogy sokkal régebbi ez az épület, hiszen már 1626-ban, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Branderburgi Katalin Kassán tartott esküvőjekor is neves fogadóként volt ismert. Később verbungos háznak használták, majd 1732-ben újjáépítve újból fogadónak. Az viszont igaz, hogy a hat ablaknyi széles, kétemeletes, copf-stílusú erkéllyel és boltozatos kapualjjal rendelkező épület mindmáig megőrzött arculatát 1782-ben alakították ki, s ekkortól kezdve kapcsolták be abba a megbízható, standard színvonalat jelentő szállodai láncba, ami Fekete Sas /latinul: Diversorium Ad aquillam nigram/ megjelöléssel a monarchia jelentősebb városaiban kiépült.
1783. július 4-én II. József kassai tartózkodásakor már az így jelölt fogadóban szállt meg, mint ahogy később a magyar nemzet számos kiváló nagysága is.Tudnunk kell, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharc leverése után a császári rendőrség költözött be a szállóba, aminek egy részét börtönné alakították át. Később az épületet különböző hivatali célokra használták, de egy időben polgári iskola is működött benne. A földszintes udvari részben – a huszadik század negyvenes éveiben – városi népkonyhát tartottak itt fenn.
Érdemes arra is emlékeztetnünk, hogy ennek a háznak nevezetességére emléktáblák is felhívták a figyelmet. A kapuzat északi oldalának falán Petőfi Sándor és Tompa Mihály arcképes bronz emléktábláján ez a szöveg állt: „Ebben a házban szállott 1845 április 3-án egy éjszakára Petőfi. Itt szenvedett a hazáért fogságot 1852-ben és 1853-ban Tompa Mihály.“ /Tompát különben A gólyához és A madár fiaihoz című versei miatt idézték a kassai hadi törvényszék elé./ A kapu déli oldalán hasonló emléktáblán Kazinczy Ferenc relief képe alatt pedig ez a felirat volt olvasható: „Városunk falai között ebbe a házba szállott először a XVIII. század 80-as éveiben Kazinczy Ferenc.“ Bizonyos értelemben a fentiekhez tartozóan még azt is meg kell említenünk, hogy a Kassai Kazinczy Társaság az épület homlokzatára, az erkély fölé félkörű ívbe felíratta ezt a nemzeti felbuzdulásból származó jelmondatot: „Nyelvében él a nemzet“
Mikor Kassa a történelme folyamán először került csehszlovák uralom alá, a szavakat a falról eltüntették. Minekután fordult a kocka, és Kassa újfent Magyarországhoz tartozott, 1941-ben a kassai városi hatóság visszatétette a jelmondatot előbbi helyére, majd 1945 után, amikor Kassa megint más államhatárok közé került, végleg eltüntették a feliratot, mint ahogy az előbb említett két másik emléktáblát is. Tették ezt azzal a balga hittel, hogy ezáltal a történelmet is ki lehet radírozni az emberek tudatából. Nem így lett. Szerencsére ma már a város hajlandó vállalni a történelmét, nemzetiségre való tekintet nélkül hajlandó elismerni azok tevékenységét, akik a maguk korában kimagasló teljesítményre, meghatározó értékek létrehozására voltak képesek. Ennek tudható be, hogy Máté Lászlónak, a Csemadok Országos Választmánya titkárának, a Kazinczy-emlékbizottság elnökének kezdeményezésére a Fekete Sas homlokzati falára 1994-ben, a XXV. Kazinczy Nyelvművelő Napok alkalmából egy új Kazinczy emléktábla került. A Kazinczy portréját is tartalmazó bronz emléktáblát Bartusz György, a neves Kassai szobrászművész készítette – és ma is dísze az épületnek.
/Szaszák Gy./
