Vissza a forrásokhoz – ez a címe a Magyar Nemzeti Levéltár által összeállított vándorkiállításnak, mely a protestantizmus történetét dolgozza fel a Kárpát-medencében, és a határon túl elsőként Kassán mutatják be, a Református Egyház Kovács utca 15. szám alatti gyülekezeti termében. A reformáció 500. évfordulója alkalmából készült dokumentumkiállítást tegnap nyitották meg. Az érdeklődőket a tárlat látnivalóival Oláh Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárának az osztályvezetője ismertette meg, aki a portálunknak is nyilatkozott.
Minden bizonnyal üzenetereje is van a vándorkiállítás elnevezésének. Mit tartalmaz ez a felszólítás?
Több jelentéssel is bír ez a cím, de mivel a reformációnak az egyik legfontosabb alapgondolata volt, hogy a bibliai igéhez – vagyis az isteni kijelentéshez kell visszatérni, ezért az eredeti forrásnak mi is ezt tekintjük. Az már szójátéknak mondható, hogy a történelemből a dokumentumokat a levéltárak őrzik, tehát akik ilyen értelemben akarnak eljutni a forrásanyagokhoz, azoknak hozzánk kell eljönniük. Valójában ez a kiállítás és a mi munkánk is arra szolgál, hogy az ide betérőket az eredeti forráshoz jutassuk el.
Mindez tényleg ilyen egy-szerű is lehetne, ha az ember – mint ahogy a magyar nyelv találó képi forrásértékkel rögzítette nem esett volna két-ségbe. Ezekre is gondolva jegyzem meg, hogy a reformációban a vissza a forráshoz valóban jelentheti a Teremtőhöz, az Egyhez visszavezető utat, de akarva-akaratlan a vallási megosztottság újabb állomását is. Vajon e kiállítás anyagának elkészítése során találtak-e olyan dokumentumot, ami egyedülállónak tekinthető?
Ezzel a kiállítással az a célunk, hogy minél szélesebben mutassuk meg a protestantizmus megjelenését, jelenlétét és hatását a Kárpát-medencében, a történeti- és a mai Magyarországon. Időrendben mutatjuk be a protestáns egyházak elterjedését, fejlődését az állammal való mindenkori viszonyukat. Természetesen foglalkozunk az egyházak belső életével, a gyülekezeti élet színtereivel, templomaival, lelkészi hivatalaival, gyülekezeti termeivel, iskoláival, az egyházi tagoknak a társadalomban való szerepével, a művészetben, a kultúrában betöltött szerepével – mindezeket forrásanyagokkal, levéltári dokumentumokkal alátámasztva. Ki kell emelnem, hogy a reformáció Magyarországon nagyon hamar elterjedt. Luther tanainak megjelenése után 7 évvel, 1524-ből már van egy királyi oklevelünk, ami tilalmakat fogalmaz meg. Ezt a királyi oklevelet a Soproni Levéltárban őrzik. Ez az okirat már tilalmazza Luther tévtanainak követését és az azzal való vitatkozást is. Természetesen ennek az okiratnak a fotómásolata is látható a kiállításon. Sopron mellesleg a magyarországi evangélikusságnak az egyik legjelentősebb fellegvára lett.
Az 1500-as évek közepén Kassán is az evangélikusok vállnak meghatározóvá, a városvezetés is teljesen az övék. 1553-ban a protestáns hitre áttért polgárok – a város bírájának vezetésével – fegyverrel törtek be a domonkos kolostorba, ahonnan kiűzték a szerzeteseket. 1554-ben a protestánsok a dómot is a birtokukba vették. Huszár Gál 1560-ban ugyan kinyomtatta Kassán református énekeskönyvét, de az evangélikus városvezetés I. Rákóczi Györgynek még az ezerhatszázas évek közepe felé sem akarta megengedni, hogy a Királyi Házban református istentiszteletet tartson. Végül 1644 húsvétján Kassán mégis I. Rákóczi György és felesége, Lórántffy Zsuzsanna alakította meg a református gyülekezetet. Mindez egyben azt is tanúsítja, hogy ebben a korban nem csak a katolicizmussal szemben volt ellenállás, a megosztottság a protestáns oldalon belül is jellemző volt. Vannak-e olyan dokumentumaink, amelyek ennek megváltoztatása érdekében fontos jelentőséggel bírtak?
A felekezeti türelmetlenség még a 17. és 18. században is igen jellemző volt Európában. Franciaországban 1685-ben vonták vissza a protestánsok szabad vallásgyakorlását. Protestáns ellenes volt a Habsburg birodalom, Spanyolország és Itália is. A közép-európai térség önbecsülése szempontjából ezért bír nagy jelentőséggel II. Rákóczi Ferencnek az 1704-ben kiadott rendelete, mely a Magyar Királyság területén engedélyezi a szabad vallásgyakorlatot. /Ez a dokumentum is látható a kiállításunkon./ Ez a rendelet azt jelentette, hogy a szabadságharc időszakában Magyarországon a különböző keresztény felekezetek szabadon gyakorolhatták vallásukat. Vallási meggyőződése miatt senkit sem lehetett üldözni. Minden felekezetnek – ha volt rá anyagi képessége – engedélyezve volt, hogy lelkészt tartson, templomot építhessen. A korábbi felekezeti vitákat – hogy kié legyen a már meglévő templom – a Szécsényi-országgyűlésen hozott határozattal úgy oldották meg, hogy a legnagyobb taglétszámmal rendelkező felekezet kapja meg. De a főurak, vagy a szabad királyi városok a kisebbségben maradottaknak is kötelesek voltak telket adományozni, amin templomot, lelkészlakot és iskolát szabadon építhettek. Ez egy nagyon példamutató rendelkezés volt, Európában teljesen egyedülálló!
Bízom benne, hogy ezekkel a felvetésekkel is kellő módon felkeltettük az érdeklődést ennek a kassai kiállításnak a megtekintésére. Befejezésként még arra lennék kíváncsi, hogy milyen terveik vannak ezzel a vándorkiállítással?
A Vissza forrásokhoz című kiállításunkat először Székesfehérváron mutattuk be. Azt tervezzük, hogy Magyarországon minden megyei levéltárba elvisszük. A határon túl Kassán van az első bemutatónk, de szeretnénk a Kárpát-medence valamennyi jelentősebb magyar központjába eljutni. Azon is dolgozunk, hogy akiknek valamilyen oknál fogva mégsem lesz módjuk elmenni valamelyik színhelyre, azok idővel a Magyar Nemzeti Levéltár Reformáció emlékév honlapján:reformacio.mnl.gov.hu elolvashatják.
Köszönjük a tájékoztatást:
Szaszák Gy.
/fotók.:szaszák/
