Kassán, a Rodostói-ház mellett, a Kelet-szlovákiai Múzeum Bástya Galériájában nagy érdeklődés közepette nyitották meg Fecsó Szilárd képzőművész önálló kiállítását. A 2019. január 27-ig megtekinthető kassai művész tárlatát eperjesi kollegája Doc. Peter Kocák Phd festőművész az alábbi gondolatok jegyében nyitotta meg:
Fecsó Szilárd képei, itt, a Kelet-szlovákiai Múzeumhoz tartozó Bástya Galériában a tömörített kompozíciójukkal és a mondanivalójuk intim, elmélkedéssel árnyalt mélységével ragadtak meg. Farostlemezre és vászonra festett képeinek témája az élet és a halál között rezeg, az alkotó belső világa és a külvilág jelenségei között. Olyan felvetésekre reagál, amelyek mai emberként és a jelen világ felől kétségekkel teli művészként a legmélyebb valójában érintik meg. Több képein is tetten érhető a művész tömörített, magvas, kőbe vésett kifejezésmód iránti vágya. Ezek a kompozíciók a japán haiku versformát idézik. Első pillantásra egyszerű szerkezet, minimalista színvilág, és ugyanakkor annál erősebben tör a lényegre.
Fecsó Szilárd alkotásai az ősi ellentétek világáról beszélnek, az emberi eszmék és azon téridő között, amelyben az ember élni kényszerül. Képzőművészeti temperamentuma monumentális, szinte bármelyik képet könnyen el tudjuk képzelni monumentális méretekben is, akár az építőművészet részeként. Ehhez képest mégis nagyon meghittek, személyesek és talán éppen ezért érezzük közelinek őket.
A festő az általunk ismert világ tereit helyezi meditációja középpontjába, a természetet, a várost, csendéletet – és képeit saját, eredeti érzéseivel egészíti ki, gyakran egy melankólikus hangulat, vagy egy csalódás keserédes dallamával festve. A természet erejét jeleníti meg, a természetét, amely nélkül mit sem érünk. Meg-megáll egy-egy részlet, metszet felett és ismét igazolni tudja az élet monumentális erejét, amely mindent legyőz. A képeknek adott anyagi súly és a meggyőzőbb, haptikus hatás iránti igény a strukturális és gesztusaiban erőteljes faktúrát mutató alkotásokat is életre hívja.
Néhány itt látható alkotás kritikus, önironikus ostorcsapása a művész őszinte kifejezésmódjáról ad számomra tanúbizonyságot: olyan művészről van szó, aki nem tettet és nem titkolózik. A művekben számos utalást fedezhetünk fel a régmúltra és a közelmúltra egyaránt. Összefoglalva: Fecsó Szilárd képei versekként hatnak rám. Leginkább a Kereszteződések és a Szubjektív geometria sorozat darabjait emelném ki, ahol véleményem szerint újító módon és egyben rendkívül kifejezően ötvözte a steril, rideg mértani kompozíciót az intim, emberi mondanivalóval. A kollázsok tömör kompozíciókban ragadják meg a mindennapi életünket, amelyet a művész polemizáló értelmezésében láthatunk viszont.
Befejezésül hadd mondjam el, hogy Fecsó Szilárd művei a bennünk rejlő intim pátosszal hatnak rám, egy tiszta humanista magatartásmintával, mint ahogy az emberiség az idő létezését firtatja.
