A székelyek önrendelkezési követeléseit jogosnak tartván néhány ember Kassán Márai Sándor író szobránál péntek délután békés tüntetésen fejezte ki együttérzését a marovásárhelyiekkel. Az egybegyűltek előtt Osza István énekelte el az ősi székely himnuszt, majd utána a magyar himnuszt már közösen énekelték. Ezt követően Balassa Zoltán helytörténész-publicista az alábbi beszédet olvasta fel:
Kedves Barátaim,
Azért gyűltünk itt össze már negyedik alkalommal, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki a székelyekkel, akik autonómiáért, azaz önrendelkezésért küzdenek. Dél-Tirolban, Spanyolországban és másutt is ez bevált és megszokott módja a többség és kisebbség életének megnyugtató, sőt méltányos rendezésére. Mégis Európa egyes országaiban hallani sem akarnak erről annak ellenére, hogy a kisebbségek védelmétől hangos a sajtó. De a mai eltorzult szemléletű világban már csupán a szexuális kisebbségeket illeti meg a védelem, miattuk sírnak krokodil-könnyeket a politikusok és újságírók, meg a ki tudja milyen pénzből hizlalt állítólagos emberjogi aktivisták, a számbeli etnikai kisebbségekről már hallani sem akar senki! Pedig épeszű ember nem vitatja, hogy még egy focimeccset sem lehet úgy lejátszani, hogy a mérkőzésnek ne lennének szabályai. Az emberek közötti kapcsolatokat is szabályozzák minden civilizált országban. Csak a többség-kisebbség viszonyát nem óhajtják! Nem mondják ki, de világos, így akarják kimondatlanul is meggátolni, hogy megmaradásunk intézményesen biztosítva legyen. Asszimilálni, vagyis lenyelni óhajtanak bennünket! Erre pedig világos és határozott nemet kell mondanunk!
Ha tehát most székely barátaink mellett kiállunk, akkor azt is elvárjuk, hogy saját helyzetünket is így tudjuk rendezni az egyenrangúság jegyében, mert nem látjuk be, hogy egy dél-tiroli német, vagy egy katalán miben különbözik tőlünk? Ha meg az Európai Unió és az érintett országok jelenlegi vezetői nem hajlandók meghallani hangunkat, akkor mondjanak le és vonuljanak süketnéma intézetbe!
Egy tüntetés jelentőségét nem az adja, hogy milyen sokáig tart. Nem kívánjuk szaporítani a szót. Ezekben az órákban Marosvásárhelyen gyülekeznek a tüntetők azon a helyen, ahol 1854-ben kivégezték a székely vértanúkat, hogy küzdjenek jogos követelésükért. Kassa egykor két alkalommal is, bár rövid időre, de Erdély fővárosa volt. Így e történelmi tény is kötelez bennünket, hogy támogassuk a székelyeket nemes harcukban!
Köszönöm hogy eljöttek, s így kinyilvánítva támogatásukat!
A kassai rendezvény békés körülmények között, a székely himnusszal fejeződött be.
/szasz/
